Az asztrozófia és én

… amikor beültem az első asztrozófia órára Tóth Gabriella tanfolyamán. Amikor elkezdett a csillagképekről beszélni, úgy éreztem magam, mintha kitágult volna a tér, és egy hatalmas szentélyben lettünk volna a csillagos égbolt-kupola alatt. Réges-régen talán így ültünk együtt az ősi csillag templomban.

Éreztem, ahogy megjelenik a csillagtudók bölcsessége, ereje, áldása, és titkos jelekkel beavatást nyerek a tanba. Kinyílt bennem valami, ami a világból többet fog fel, mint korábban. Elkezdtem érzékelni a létezés egy tágasabb formáját.

Léleklátóként már ismerős volt számomra a dimenzióutazás, a más létsíkokra való rálátás. Ezért tudtam mi történik velem, és „hol járok”, és kikkel vagyok. Amikor Gabriella arról beszélt, hogy az asztrozófia elemzést kellő tisztelettel, alázattal végezzük, akkor pontosan éreztem azt a megtisztelő, szentséges folyamatot, amire célzott.

Amikor egy magasabb nézőpontból megismerhetjük az életünket és az ehhez kapcsolódó természet adta erőket, az felszabadító, megerősítő, örömteljes, áldott pillanat. Amikor bölcsességet kapunk ahhoz, hogy szeretetteljes, értékes életet élhessünk, az maga a kegyelem.

Kívánom, hogy mindannyian csodálatosnak éljük meg az életünket, hogy utolsó perceinkben, visszatekintve, tudjuk majd azt mondani: „Ez isteni volt!”

Tapasztalom, hogy ez lehetséges, ezért mindenkit biztatok arra, hogy legyen bátor, kitartó, nyitott, és nehéz helyzetben kérjen segítséget.

„Az élet nem egy magányos küldetés. TÁRS-AD-ALOM-ban élünk.”